- Nem vagyunk egyformák.
- Nem. Hál’ a jó Istennek
Nem ugyan azt szeretjük, nem ugyan úgy éneklünk, és ha azt nézzük, nem ugyan olyan stílussal tanulunk. Mindenkinek megvan ugyanis a saját tanulási stílusa. Vannak, akik úgy tanulják meg hamarabb az anyagot, ha hallják, s így jegyzik meg (ők az auditív típusok). Vannak, akiket nem érdekel az ezer meg ezer szó, mert ő azt tudja könnyen megtanulni, amit lát (vízuális típusok). De vannak, akik nem tudnak egy helyben ülni és figyelni a tanárra, tanulni valóra, hanem sétálnának fel és alá. Na jó, persze ez egy tanórán nem lehetséges, de a mozgás igény rajzolásban például levezethető. Attól, hogy a tankönyve tele van rajzokkal, attól még tudja, hogy miről volt szó az elmúlt 45 percben (mozgást igénylő típusok). Vannak olyanok, akiket zavar, ha más is ott van, amikor ő tanul (egyedül tanuló típus). És van ennek az ellentéte, aki szeret kérdezni, beszélni, őt társas tanulónak nevezzük.
Ez mind szép és jó. De mi van akkor, ha valaki közösségben él, mondjuk a kollégiumban. Akkor bizony alkalmazkodni kell. Erről kérdeztem Balogh Szidóniát, a kollégium vezetőjét:
- A kollégiumban négy órától nyolc óráig vannak a tanórák. Négytől négy óra ötvenig minden csoport a maga tanulószobájában elkészíti az írásbeli házi feladatát, itt lehet egyedül, lehet segítséggel és akár közösen, a táblánál is dolgozni. A tíz perces szünet után megint jön ötven perc. Ekkor a négyes átlagú tanulók a saját szobájukban, míg a többiek a tanulószobában tanulják a szóbeli házi feladatokat. A vacsora szünet után fél héttől hét óra húsz percig tart a harmadok tanóra, ahol a nevelő eldöntheti, hogy ki mehet ki a szobájába, és kinek kell bent maradni a tanulóban.
Tehát, ha azt nézzük, mindegyik tanulási stílus érvényesülni tud a kollégiumban, ami főleg a tanulásszervezésnek köszönhető. És az is biztos, hogy érdemes az átlagot elérni, mert akkor a szobában úgy tanulhat, ahogy az neki a legjobban megfelel.
